2011. július 14., csütörtök

Olga


2011. július 14-e sem volt eseménymentes. Reggel Margit néni, Katona Natika és Laci bácsi elmentek a bátyúi állami gyermekotthonba, hogy elhozzák az előzetes megbeszéléseknek megfelelően az új leányunkat: Huszti Olgát. Még nem tudjuk, hogyan becézzük, de a tapasztalatok szerint még az első héten "kialakul" gyermekeink "véglegesen használt neve". Valószínűleg egyedüli Olgaként egyszerűen Olgi lesz.

Röviden Olgáról:
Annyit tudunk róla, hogy a Técső melletti Úrmezőről (ukránul: Руське Поле) származik, akárcsak Bonka Szláva és Nágya. 2003. szeptember 24-én született. Későbbi életéről nem sokat tudunk, csak annyit, hogy az őt egyedül "nevelő" édesanyja valahogy elhagyta a kislány keresztlevelét, és ahelyett, hogy egy másikat állíttatott volna ki, inkább egyszerűen nem íratta be Olgát az iskolába, amikor itt lett volna az ideje. Így került a gyámügyhöz az eset, Olga pedig Bátyúba, majd végül hozzánk. Természetesen hivatalosan ő sem árva (egyébként nem adták volna ide, mert akkor kapják utána az árvasági nyugdíjat), mivel az anyja nem mondott le a szülői jogokról.

(Egyelőre még:-) csendes természetű, nyolc éves korához képest átlagosan fejlett gyermek (a hivatalos papírok szerint is). Egyedül a hangja rekedtségét hozhatjuk fel, mint átlagostól eltérőt. A hetes csoport fogadta be, ahol úgy tűnik, nagyon jó helye lesz. Mivel a Benca nővérek még beszélnek ukránul, Olga pedig még nem ért magyarul, lesz kivel társalognia.
Ígéretet kaptunk, hogy kapunk egy keresztlevelet, bár konkrét időről nem esett szó, így hamarosan ő is iskolás lehet.

2010. március 8., hétfő

Az 1980-as évek közepétől a Stichting Hulp Oost-Europa holland segélyszervezet nagyon sok humanitárius segélyt szállított Ukrajna több álla­mi gyermekotthonába, azonban ezek a segélyek nem jutottak el a gyermekekhez. Mindezt megelégelve, valamint látva az akkori ukrajnai állami gyermekotthonokban lévő rettenetes állapotokat, higiéniai hiányosságokat, a gyerekek iránti közömbösséget, a gyerekek értelmi- és fizikai fejlő­désének elmaradottságát, az épületek rossz állapotát és célszerűtlenségét, elhatározták, hogy létrehoznak egy példaértékű keresztyén gyermekotthont, ami egész Ukrajnában mintaként szolgálna. A Szovjetunió felbomlásakor a Stichting Hulp Oost-Europa segélyszervezet a Weeshuis der Hervormden (Lindenhof) alapítvánnyal azonnal megkezdték a szervezést és 1995. márciusára már lakhatóvá is tették a két év alatt épült több mint 40x40m alapterületű vadonatúj kétszintes épületet. 1995. december 1-jén a gyermekotthont ünnepélyes keretek közt átadták a Kárpátaljai Református Egyházkerületnek, ahová hivatalosan is tartozik. Később az állandó szponzorok sorába beállt a németországi Partnerhilfe alapítvány is.

Intézményünk a kezdetektől törekedett az önellátásra, saját gazdaság létrehozására. Eleinte a támogatási összegek rengeteg mindenre voltak elegendőek, olyannyira, hogy akár új épületeket is fel tudtunk építeni a „feleslegből”. Idővel azonban az árak és a bérek folyamatos növekedése és a támogatási összegek stagnálása miatt nemhogy fejleszteni nem tudtunk, de már ott tartunk, hogy az évi támogatási összeg még a kizárólag a gyermekekkel foglalkozó munkások egyévi minimálbérét sem fedezi. Valójában ezek a munkásaink többsége félig önkéntesen dolgozik. Az átlagon aluli fizetést természetbeni juttatásokkal próbáljuk meg kompenzálni, és kénytelenek vagyunk több engedményt is tenni pl. a szabadságok terén. Az elektromos áramot és a gázt is ipari áron kapjuk, éppen ezért a gázfűtést eddig nem tudtuk megvalósítani a túl magas költségek miatt. Az ukrán állam intézményünket sem milyen anyagi támogatásban nem részesítette, kivéve a területi tanácstól 2007. februárjában kapott korszerű számítógépet. Mivel egyik példaképe vagyunk az országnak, gyermekotthonunkat minden évben meglátogatják miniszterek, különböző régiók fő­orvosai, s több egyház püspöke is.

Istennek hála, nincs okunk a kétségbeesésre, mert minden alkalommal, amikor emberileg már kilátástalannak tűnik a helyzetünk, meg kell tapasztalnunk, hogy nem feledkezik meg rólunk a mi mennyei Atyánk.


Maga a gyermekotthon egy kilenchektáros területen fekszik. Itt található a főépület, egy hatalmas melléképület (amit egyszerűen új épületnek hív mindenki), ezen a területen vannak az istállók és egyéb gazdasági épületek, garázsok, a műhely és a raktárak valamint még hét fólia is (csak a fóliák összterülete 2200 m²). A fentiekből érthető, mennyire rá vagyunk szorulva a gyermekotthon gazdaságára, amit saját erőből és külföldi adományokból hoztunk létre. A földeken és a fóliákban többek között sárgarépát, petrezselymet, kara­lábét, burgonyát, retket, karfiolt, borsót, babot, paradicsomot, paprikát, céklát, káposztát stb. termesztünk, amiből jut más intézmények támoga­tására is. Saját méhészetünk van, ami biztosítja gyermekeink mézzel való ellátását. Szarvasmarha-állományunk valamint sertéstelepünk biztosítja a marha-, borjú- és sertés húst valamint a tejtermékeket: tej, tej föl, túró. Összesen körül belül 50 hektáros területen termesztünk gabonaféléket: tönkölybúzát, durumbúzát és más malomi búzát, ami biztosítja az állatok takarmányozását egész éven át (sajnos a legtöbbször ezek alkalmatlanok a kenyérsütéshez is használható liszt előállítására). Az otthonban működő pékség biztosítja a mindennapi kenyeret, zsemlét, kiflit és kb. 15-féle péksüteményt. A pékséget is holland és amerikai adakozók segítségével indítottuk be és 2004 decembere óta működik.

A mezőgazdasággal való foglalkozás gépeket igényelt, így részben önerőből, részben adományokból létrehoztunk egy egész jól felszerelt gépparkot, amihez több traktor tartozik. A traktorokat és a hozzájuk tartozó felszereléseket saját műhelyben magunk javítjuk. 1999 óta van egy régi kombájnunk is. 2006-ban az amerikai SARA alapítványtól kaptunk egy vadonatúj traktort.

A gyerekek részt vehetnek az állatok gondozásában, ellátásában, a mezőgazdasági munkákban, hogy megtapasztalják milyen a munka, honnan kerül az étel az asztalra stb. Célunk, hogy az általunk nevelt gyerekek az intézetből kikerülve a társadalom teljes értékű tagjai legyenek. Azoknak a gyerekeknek pedig, akik fogyatékosságuk miatt nem tudják elhagyni az otthont, megfelelő munkakört biztosítsunk, hogy ne érezzék magukat fölöslegesnek. Tovább tanulni vágyó lányainkat teljes mértékben támogatjuk az általuk kitűzött célok elérésében.

Nagyon sok külföldi látogató érkezik hozzánk, ezért 2005-től működtetünk egy vendégházat is, hogy támogatóinkat megfelelően el tudjuk szállásolni. A vendégház rendelkezik egy 60 férőhelyes konferenciateremmel, ahol már több szervezet és csoport szervezett már tucatnyi konferenciát és képzést.

Gyermekotthonunk nagyon jó kapcsolatot tart fenn az állami gyermekotthonokkal, iskolákkal, gyermekkórházakkal, elmegyógyintézetekkel, vakok és siketek intézeteivel. Meg termelt javainkból és a kapott humanitárius segélyekből lehetőségeink szerint juttatunk a fent említett és más intézeteknek.

Két éves kortól tizenkét éves korig veszünk fel gyermekeket, akik csak leányok lehetnek. A felvételkor a gyermekek vallási, nemzeti hovatartozását nem vesszük figyelembe, hanem csak a rászoruló (azaz nehéz szociális helyzetben lévő) vagy súlyosan testi- vagy szellemi fogya­tékos, árva, félárva vagy veszélyeztetett környezetben lévőt veszünk fel. Gyermekeink között 32-en vannak olyanok, akikről szüleik lemondtak. Az állami gyermekotthonokból idehozott 3-4 éves gyermekek különböző betegségekkel kerültek hozzánk, mindegyikük diagnózisában ott állt a szelle­mi- és testi fogyatékosság és a beszélőkészség hiánya. Isten kegyelméből a szeretet és a gondoskodás csodákra képes, mert már ezek a gyerekek majdnem mindnyájan beszélnek, és immár a 72-ből 27-en a helyi iskola osztályaiban tanulnak nem is rossz eredményekkel, hárman pedig a Nagydobronyi Református Líceum I. és II. évfolyamos diákjai. Az elemi iskolások közül 5-en zeneiskolában tanulnak. 7-en kisegítő iskolába járnak az intézményen belül, 4-en Ungváron tanulnak ebből 3-an Szakács cukrásznak, 1 pedig eladónak .2-en a II.Rákóczy Beregszászi főiskolán tanulnak. 1 lányunk katechétának tanul. 13-an nem járnak iskolába. Tízen a gyermekotthonon belül dolgoznak: konyhai kisegítőként , titkárnőként, fóliásként, pékségesként, mosónőként, gazdasági kisegítőként, takarítónőként, eladóként, mert már befejezték tanulmányaikat .

Két lányunkat már férjhez adtunk, az egyikük Nagydobronyban él

Ez nem egy zárt intézet, mint az államiak, ugyanis azok a gyerekek, akik fizikailag, szellemileg alkalmasak az iskolai képzésre, egyedül járnak a több mint egy kilométerre lévő Nagydobronyi Közép­iskolába, az idősebbek istentiszteletre és más foglalkozásokra is. Itt a gyermekek megismerik a község lakosait, látják az udvarok, porták virágait, fáit, háziállatait. Megtanulják a közlekedési rend szabályait, így ismerik meg környezetüket, találnak barátokat, így könnyebben boldogulnak majd az életben. Annyit még mindenképpen el kell mondanunk, hogy intézetünk neveltjei addig maradnak, amíg az szükséges, vagyis akár életük végéig.


A helyi és a környező gyülekezetek tagjai minden második héten hazavihetik "saját gyermekeiket" szombat délutántól vasárnap délutánig. Ezek csak olyan személyek lehetnek, akik erre erkölcsileg megfelelnek. A családlátogatással a gyermekekben a keresztyén családi életről való képet próbáljuk meg kialakítani, amit egy állami intézetben sohasem tapasztalhatnának meg.

A gyermekek kilenc csoportba vannak sorolva. Egy-egy ilyen csoport létrehozásakor figyelembe vesszük a gyermekek korát, jellemét, testi- és szellemi képességeit. Egy-egy osztályban hat-nyolc gyermek van. Mindegyik szobához külön fürdőszoba tartozik, a mozgássérültek számára speciális fürdőszoba van kialakítva. Helyben biztosítjuk az oktatást azok számára, akik fizikailag képtelenek iskolába járni, vagy szellemileg visszamaradottak. A gyermekeknek az udvarban van egy 60 m hosszú, 80 cm széles virágágy, ami a tolókocsisok számára is megadja a virágnevelés örömét. Az épületben van foglalkoztató-terem, számítógépterem állandó internetes hozzáféréssel, van terápiaszoba, könyvtár és tanulószoba és tanulókonyha.

A gyerekeknek lehetőségük van különböző szabadtéri szórakozási lehetőségre minden korosztály számára. Van három kisebb játszóterünk, focipályánk, egy 7 m átmérőjű fürdőmedencénk és lehetőség van lovaglásra is. Található itt egy halastó is, amin csónakázni lehet és minden gyereknek, aki tud biciklizni, saját kerékpárja van. Neveltjeink gyakran kirándulnak a közeli erdőbe. Rendszeresen szervezünk különböző kirándulásokat a szünidő alatt. Meglátogatjuk Kárpátalja nevezetességeit, városait. Több alkalommal teszünk látogatást a közeli városokba, hogy megismerjék a városi életformát is.

Mindez a rengeteg dolog lehetetlen lenne, ha Isten nem indítaná külföldi testvéreinket arra, hogy támogassanak bennünket.